Skóciai élmények 

A közlekedés

​

Sokat utaztam autóbusszal Skóciában egyrészt, mert a szállásom nem Dunfermline-ben volt, ahol a továbbképzés, másrészt, mint általában ilyenkor mindenki, minél többet szerettem volna látni ebből az országból.

​

Nos az utazásaimról szeretnék néhány dolgot megosztani az olvasóval. Edinburgh-ba érkeztem repülővel, szerencsére átszállás nélkül. A házinénim előzetesen pontos útba igazítást adott, hol fog várni. A buszmegállóban nézegetve a menetrendet egy idősebb pár megszólított, hogy segíthetnek-e eligazodni. Nem tolakodóan, nagyon kedvesen tették mindezt, mert látták, hogy nem idevalósi vagyok. Jól esett ez a figyelmesség, az első kellemes találkozás a skót emberekkel.

​

A buszmegállónál feltűnt, hogy fantasztikusan praktikusan oldották meg, ugyanis itt sokat esik az eső, de az itt várakozóknak sohasem kell ázniuk az esőben. A zárt buszmegálló nyílása éppen a busz ajtajánál van, sem előbb, sem később, mindig úgy állnak meg a buszok, hogy onnan egy lépés és szakadó esőben sem ázunk el. Csak első ajtós felszállást láttam, sőt én nem utaztam olyan buszon, ahol volt máshol is ajtó. Az emberek mindig türelmesen megvárják egymást, nem sürgetnek, nem morognak, ez ott teljesen természetes, hogy megvárjuk egymást. Ennek ellenére nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy nem tartanák a buszok a menetrendet. Persze olyannal találkoztam, hogyha nem állt senki a megállóban továbbhajtottak, tehát azért érdemes volt egy-két perccel korábban kimenni a megállóba.

​

A buszon lehet jegyet venni, bérletet egy hétre, vagy napi jegyet. A sofőrök nagyon készségesen elmagyarázták, amikor kérdeztem, hogy melyik jegy nekem a legolcsóbb, akkor is, ha mögöttem többen voltak és mindenki várt türelmesen. Na ezt itthon is imádnám! Nem baj, ha nem volt készpénz nálam, kártyával is tudtam fizetni mindig a buszon. Azt is tapasztaltam, hogy a heti jegyemet, ami a szállásom és az iskolám közötti szakaszra szólt, sokszor egy távolabbi útnál is beszámították, amikor mutattam és így olcsóbb lett a másik utam viteldíja is. Persze ez nyilván azért lehetett, mert egy bizonyos távolságig beszámították. Mindez pedig úgy történik, hogy egy szkenner olvassa le a jegyet, a bérletet, és olyat is láttam, hogy az egy vonalra szóló jegyet ugyanez a masina oldalt kilyukasztja és érvényesíti. Egyszer előfordult, hogy a heti bérletem lejárt, de nem volt apróm, este mentem haza és nem tudott visszaadni a sofőr, mert nem volt aprója, erre nem leszállított, hanem készségesen leültetett és ingyen elvitt hazáig. Az is nagyon szép szokás, hogy a buszon, amikor valaki leszáll azt mondja Thanks, vagy Thank you a vezetőnek.

​

A buszállomás nagyon jól szervezett, hétköznap adnak információt, lehet érdeklődni, szívélyesek, segítőkészek. De hétvégén, meg este ügyelni kell arra, hogy tudjuk melyik busz hány óráig visz haza. Az sem árt, ha van menetrendünk, mert itt azért adódhatnak problémák. Vasárnap például nem volt nyitva információ, nem lehetett senkitől kérdezni csak beérkező buszok sofőrjeitől és az irányítóktól, ők mindig segítőkészek voltak. Stirling-ben esett meg velem, hogy sehol nem találtam meg, hogy jutok vissza Dunfermline-be. Találtam egy embert a forgalomirányítóknál, éppen indulóban volt valahova. Elmondtam a problémámat és ő azonnal segített. Elvitt egy irodába, leült megnyitotta a számítógépét, átnézte a lehetséges megoldásokat, majd azt mondta siessünk, két percem van, mert indul az utolsó buszom, ami elvisz Alloa-ig. El is kísért személyesen a buszhoz. Elmondta továbbá, hogy ahol leszállok ugyanabban a megállóban megvárhatom az ekkor meg ekkor érkező Dunfermline-be menő járatot. Na ez nagyon kellemes élményem volt az ottani emberségből, segítőkészségből, azóta is többször eszembe jut ez a történet.

​

A buszok indulását, érkezését a menetrendekből egy-két nap után már jól lehetett követni, érthető, világos volt. Néha emeletes busz jött ugyanazon a járaton, néha csak egy kisebb busz, este meg egész minire váltott, mint nálunk a várban járó buszok. Amikor én utaztam általában nem volt tömve, ilyenkor is tapasztaltam, hogy emeletes buszt küldtek, soha nem láttam álló embert, mindig volt elegendő ülőhely. Elöl mindig minden buszon volt hely csomagnak, babakocsinak, vagy kerekesszéknek, ill jelezték, hogy hagyják szabadon az idősebb utazóknak az első két helyet.  Minden járatukra fel lehet szállni kerekesszékkel a padló szintbeállításával, melyet a sofőr kérés nélkül elvégez. És ami nekem nagyon tetszett, a rászorulóknak szóló helyek mindig üresek voltak. Előfordult, hogy kértem a sofőrt szóljon a megállónál, ahol le akartam szállni, egyszer sem felejtettek el hátraszólni.

​

Vonattal is utaztam, nem sokszor, mert sokkal drágább, mint a busz, bár kényelmesebb is. Beléptető rendszer volt, majd többszörös ellenőrzés és a vonaton is kalauz.

​

Az utazásaim során minden esetben volt ingyenes wifi a távolsági buszokon, sőt gyakran még a helyi járatokon is, sőt az autóbusz pályaudvarokon is. Azt már mondanom sem kell, hogy Edinbourgh-ban az utcán az egész városban ingyenes wifi működött.

​

Az élményeim mindössze egy hétről szólnak, de ezzel együtt nagyon kellemes emlékként maradtak meg bennem. Nem mondhatom, hogy ismerem Skócia közlekedését teljes körűen, hisz nem utaztam például villamoson Edinburgh-ban, dehát kell tartogatni felfedezésre váró apró csodákat a következő látogatásra is.

​

​